Tudnivalók a kranioszakrális integrációról. Amennyiben még nem találkozott ezzel a fogalommal kérem olvassa el a hivatkozott oldalt.
Mozgástartomány beszűkülést okozó tartós stressz
60 év körüli jól szituált hölgy vendég, aki első benyomásom alapján gyakran szorong, és sokat aggodalmaskodik az élet dolgain. A legnagyobb problémája hogy megfeleljen mindenkinek környezetében. Ez a megfelelési kényszer gyakran agresszióba fordul a környezete felé, amit passzívan fejez ki, tehát azon túl, hogy sajnáltatja magát,még vissza is utasítja a felé nyújtott segítő kezet.
Diagnosztizált progradiáló sclerosis multiplex betegséggel érkezett, amiből adódóan kisebb nagyobb mértékű mozgásbeszűkülése volt. Ez az állapot viszonylag könnyen kezelhető masszázzsal és kranioszakrális terápiával. Állapota minden esetben javult, ami a következő alkalomra hangulatától függően részben vagy teljesen visszaesett. Pszichoterápiát javasoltam és mellette rendszeres testedzést, főleg aerob tipusú mozgásokkal. Fontos, hogy élvezze a mozgást, amellyel elérhető lenne a szokásossá válás is. A kezdetektől számítva három havi kezelés után elváltunk egymástól.
A kezelések során sok fascia technikát alkalmaztam, amelyek gyors eredményre vezettek, majd a tartós stressz kezelésére került sor. 6 kezelés után, amelyek gyakorisága folyamatosan ritkult – kezdetben heti 2, majd heti 1 és végül már csak havonta jött egyszer – az elérhető legjobb eredmény elérését követően váltunk el egymástól azzal, hogy ha az akkut tünetek visszatérnek, újra jelentkezik.
Sajátos nevelési igényű – SNI – gyermek
Számos hiperaktivitásra utaló tünettel érkeztek hozzám. Stresszhelyzetben repkedés, előre-hátra hintázás, figyelem koncentrációs zavar voltak azon tünetek, melyeknek enyhítését várták a kezeléstől. Egy-egy kezelés során csupán nagyjából fél óra adódott, hiszen gyermekről lévén szó még ez az idő is néha problémát jelentett a páciensnek, hogy nyugalomban maradjon. Szülei pszichiáter segítségét is igénybe vették, viszont a kapott gyógyszer egyes hatásai további problémákkal tetézték a gyermek állapotát. A cél tehát az volt, hogy az orvossal egyetértésben sikerüljön a gyógyszer adagot minimalizálni, esetleg teljesen leállítani.
Az orvossal egyeztetve a kraniokezelések mellett elkezdtünk CDB olajat is használni, ami kezdetben roppant sikeresnek tűnt. A későbbiekben viszont az olaj adagolását el kellett kezdeni folyamatosan növelni, amíg a gyermek mondta azt, hogy ennyi elég neki, úgy érzi nem használ semmit. Közben a kraniokezelésekre nagy örömmel jött, kezdetben két hetente, majd heti rendszerességgel. Számos kezelés nyomán jutottunk el addig, hogy már szívesen maradt nálam egyedül is, bár kb. 20 perc után elkezdte kérdezgetni, hogy apa / anya mikor jön. A kezelések minősége folyamatosan javult, végül már sikerült hatékony kapcsolódást elérnem vele. A fascia technikák sajnos nem működtek itt, viszont a későbbiek során kipróbáltam egy Feldenkrais mozgástréningből vett néhány perces gyakorlatsort, amit a gyermek nagy örömmel fogadott.
Jelenleg a koronavírus járvány miatt félbeszakadt a kezeléssorozat, viszont már egy ideje nem szed gyakorlatilag gyógyszert, általában nem mutatja a kezdeti hiperaktivitásra utaló tüneteket, figyelemkoncentrációja javult. Közel sem tekinthetjük a kezelést befejezettnek, bár sikerült egy olyan állapotot elérnünk, amelynek tartósságát a kényszerszünet nyilván próbára fogja tenni, viszont bizakodva várom a folytatást.
migrén és kapcsolata egy régi traumával
Egy 50 év körüli hölgy érkezett hozzám, kifejezetten kranioszakrális terápiát szeretett volna. Sokat hallott a technikáról, és olvasmányai során megtudta, hogy a migrénes fejfájásain is lehetséges segíteni. Az anamnézis során kiderült hogy sokszor előjön ez a tünet, általában időváltozáskor, főleg hidegfrontos időjáráskor,de más esetekben is spontán elkezdődik. Ha sürgősen nem avatkozik be, akkor napokig tartó állapot alakul ki, amikor még dolgozni sem tud járni. A beavatkozás egy esetleg több adag fejfájás csillapító. Főként ősszel és tavasszal jelentkeznek gyakrabban ezek a tünetek, télen és nyáron egy kissé ritkábban.
A kezeléssorozat mindössze 3 alkalomból állt, többre nem volt szükség. A második alkalomra úgy érkezett a hölgy, hogy eszébe jutott egy kb 15 év előtti baleset, amelynek során fenékre esett. Ez gyanúmnak megfelelően kompressziós traumára utalt a gerinc felső szakaszán. A fejgyám beleszorult a nyakszirten lévő öreglyukba. Ezzel befeszült az összes un. suboccipitális szövet, tehát ennek lazítása lett a terápia célja.
Az általános stresszoldáson kívül az említett régió felszabadítása megszüntette a jellegzetes tüneteket.
Derékfájás majd nyakfájdalom és egy régi baleset
Egy fiatal hölgy érkezett hozzám, erőteljesen fájlalva a derekát. Kezdetben tuina masszázst alkalmaztam, kiegészítve mobilizálással. A kezelés egy alkalom után eredményesnek bizonyult. A derékfájás úgy múlt el, mintha elfújták volna. Második alkalommal a hölgy már kizárólag a nyakát fájlalta, ezúttal is tuinával próbálkoztam, amely átmeneti javulást eredményezett. Visszatérve a harmadik kezeléskor ugyan olyan, vagy ha lehet még hevesebb nyakfájdalommal érkezett vissza.Ekkor kezdtük a kranioszakrális integrációt. Rövidesen kiderült, hogy pár évvel ezelőtt autobalesete volt, ütközött, és a biztonsági öv megrántotta és ostorcsapás tünetegyüttese lett. Ezt lassú mobilizációval, fascia oldással még három kezelés során sikerült megoldani.
A kezdeti derékfájás az ülőmunka miatt alakult ki, ami elfedte a régebbi súlyosabb trauma következményeit. Az első réteg megoldása után már felszabadult a gát, és teljes valójában jelentkezett az oki terápiához vezető út.
Összegzés és következtetés
Számomra a kranioszakrális terápia olyan lehetőség, amellyel a legbelső Gyógyítót segíthetjük hozzá, hogy megfelelően tegye a dolgát. Minden betegség, különös állapot nem más, mint a Gyógyító egy reakciója az embert ért hatásokra. Tekintsük a kranioszakrális terápiát egy ugyan ilyen hatásnak, amire a Gyógyító reagál. A kezelő tájékozott tudatossága, gyógyító jelenléte és a kliens bizalma szükséges ahhoz, hogy a megfelelő működés helyreálljon.
A Gyógyító nézetem szerint nem pusztán egy mechanizmus, egy gépies rendszer, bár gyakorta mutat ilyen jeleket is, hanem egy sajátos intelligenciával rendelkező entitás, amely része belső Lényünk lényegének. Része, de nem az egész az, mert képesek vagyunk szabotálni a munkáját. Képesek vagyunk szennyezni környezetünket, egy jobb egzisztencia reményében, képesek vagyunk elpusztítani bármit, amiről pontosan érezzük, hogy jó, de nehogy már…
Ha van Gyógyító, akkor miért van szükség terápiára? Nos erre a kérdésre már sejthető is a válasz. Semmi másért, mint azért, mert a Gyógyító a túlélés érdekében felállít falakat, elfolyt funkciókat, létrehoz vagy megsemmisít valamit, ami lehet, hogy később már káros és problémás lesz. Gyakran beleragadhat egy olyan kompenzációs mintába, ami később már normálissá is válhat a Gyógyító szemszögéből. Nos ezeket az un. restrikciókat, amiről tudjuk, hogy nem oda illő részek, segíthet felszámolni egy képzett terapeuta például kranioszakrális terápia segítségével.
Nézetem szerint a terápia – természetesen a terapeuta kezétől illetve gyógyító jelenlététől – képes oldani restrikciókat, bármely szinten, viszont csak az integráció képes létrehozni a restrikciók által felbontott kapcsolatokat fizikai, lelki és szellemi szinteken. Igazán csak úgy sikerülhet a Gyógyítót és a belső Lényünk lényegét együttműködésre bírni, ha minden egyes szinten kioldjuk a korlátozásokat és integráljuk a rendszert. Ez egy rendkívül izgalmas, érdekes és felelőségteljes feladat.
Az összegzést elolvasva felmerült bennem egy gondolat. Ha jól értem a terapeuta iránt a kliens bizalma elengedhetetlen, ez működik, ezzel nincs problémám. de a szellemi és lelki kontaktus megteremtése nálam egy nagy kérdőjel. ennek hiányában lehet valami eredményt elérni?
A kapcsolódás a két gyógyító rendszer között jön
/ kellene hogy létre jöjjön. Ha ez megvan, miután a terapeuta rendszere remélhetően pontosan tudja mit és hogyan kell csinálnia (gyógyłító jelenlét) és erre képes reagálni a kliens gyógyító rendszere, mindenképpen létrejön javulás, a kérdés mindig az, hogy a terapeuta és a kliens mennyit enged ebből megnyilvánulni. Ez azonban nem mindig tudatos, lehet, hogy más mélyben rejtező restrikciók (korlátok) szabják meg, mind a terapeuta mind a kliens részéről.
Köszönöm a választ. Érdekes.